A nevem Lola Robb,16 éves vagyok.1 éve költöztünk Londonba,addig Amerikában laktunk egy kis városban, Whiteflowerben. Elég sok minden történt azóta...Új suli,új barátok...és hát új szerelem. Igen. A barátomat,Harry Stylest, aznap ismertem meg amikor ideköltöztünk.Anyukámmal elmentünk várost nézni míg a csomag szállító kocsi jön. A Trafalgar téren voltunk amikor megkértünk "valakit",hogy fotózzon le minket...Igen anyum mindent megszeretett volna örökíteni,miszerint kiskorunk óta lefotózza minden pillanatunkat. Szóval a "valaki" akit anyu talált Harry volt. Csak a fotó után vettem észre,hogy mennyire helyes.Aztán megkérdezte,hogy szeretnénk-e,hogyha megmutatná a főbb nevezetességeket,vérbeli londoniként. Mi persze örömmel mentünk vele,vagyis én nagyon-nagy örömmel ;) Majd Harryvel beszélgetni kezdtünk:
- Köszi,hogy elhoztál minket megmutatni a várost!Főleg úgy,hogy nem is ismersz....-mondtam,bár az utolsó mondatot elég halkan mondtam.
-Nincsmit.-vetette oda a barna göndör hajú,zöld szemű fiú.-Ne haragudj! Elfelejtettem bemutatkozni! A nevem Harry Styles.-nyújtotta oda a jobb kezét.
-Lola Robb vagyok.-és ezzel viszonoztam a kézfogást.
Még vagy egy órát beszélgettünk,rátértünk az amerikai múltamra,majd észrevettem valamit...
-Úristen!!! Anyu nincs meg!Hol lehet?Mikor vesztettük el!Hogy lehetek ilyen!-szóltam,khm,talán hangosabban a kelleténél. Harry ekkor megfogta a kezem és nyugodtan ezt mondta:
-Nyugi Lola! A mamád,körülbelül fél órával ezelőtt,aztmondta hazamegy,mi meg nyugodtan sétálgassunk.Nem is emlékszel?-kérdezte,egy kis mosollyal az arcán.
-Őszintén? Nem,nem emlékszem.-és visszaviszonoztam s mosolyt.
-És ahhoz mit szólnál,ha beírnád a telefonszámodat a telefonodba,mielőtt engem is elfelejtessz? -kacsintott
-Téged nem foglak elfelejteni,hidd el...-és belepirultam ebbe a mondatba.
-Én sem téged!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése