2.rész

És így kezdődött minden.Ma reggel azonban minden más volt...

Reggel a szokásos időben,7:15 perckor a kapuban álltam és vártam Harry-t,hogy együtt sétálhassunk a suliba.Vártam,vártam.Gondoltam nem hívom fel,lehet,hogy csak pár percet késik.Már vagy 7:30 lehetett amikor megcsörrent a telefonom.

-Szia!Baj van? -kérdeztem.

-Hello Lola! Öö..talán ma nem tudunk együtt menni a suliba.Bocsi,közbejött valami.
- Harry...-mondtam,de már lerakta. A gimi felé vettem az irányt,de még megcsöngettem vagy 2x Harryt;nagyon aggódtam érte.Sose szokott ilyen lenni!Nem nyom ki egy mondat után ,és sose ilyen furcsa a hangja.Nem is tudom,talán dühös lehetett a hangjából ítélve.A suliban töltött idő,gyorsan elment. Haza indultam ...vagyis Hazzához (így becézem:)) Ott álltam a kapujukban,és már a csengőn volt a kezem amikor valaki kitépte bentről az ajtót.
- Lola! Mit keresel itt? -kérdezte,kissé furcsán Harry.
- Gondoltam átnézek,meg elhoztam a leckéket.-majd odamentem hozzá és megakartam ölelni,de ellépett.
-Mi baj van? Rosszat tettem? -néztem rá segítség kérően,hogy mondja el mi a baj.
-Semmi!Csak fáradt vagyok. 

-Rendben.Akkor hagylak pihenni.-mondtam kissé furcsán.-Szia Harry.
-Lola várj! -kiáltott utánam.
-Igen?
-Holnap ugye találkozunk?-kérdezte.
-Harry!Persze,hogy találkozunk.Miért ne találkoznánk?
-Nem tudom...azthittem mérges vagy rám-válaszolta .
-Én mérges?Rád? Csak fáradt vagy,nem?-kérdeztem.
-Igen.Fáradt.-magához húzott és megcsókolt.
Elindultam haza.Annyira furcsa volt ma.Mintha nem is ő lett volna! 

1.Rész -Ismerkedés

A nevem Lola Robb,16 éves vagyok.1 éve költöztünk Londonba,addig Amerikában laktunk egy kis városban, Whiteflowerben. Elég sok minden történt azóta...Új suli,új barátok...és hát új szerelem. Igen. A barátomat,Harry Stylest, aznap ismertem meg amikor ideköltöztünk.Anyukámmal elmentünk várost nézni míg a csomag szállító kocsi jön. A Trafalgar téren voltunk amikor megkértünk "valakit",hogy fotózzon le minket...Igen anyum mindent megszeretett volna örökíteni,miszerint kiskorunk óta lefotózza minden pillanatunkat. Szóval a "valaki" akit anyu talált Harry volt. Csak a fotó után vettem észre,hogy mennyire helyes.Aztán megkérdezte,hogy szeretnénk-e,hogyha megmutatná a főbb nevezetességeket,vérbeli londoniként. Mi persze örömmel mentünk vele,vagyis én nagyon-nagy örömmel ;) Majd Harryvel beszélgetni kezdtünk:
- Köszi,hogy elhoztál minket megmutatni a várost!Főleg úgy,hogy nem is ismersz....-mondtam,bár az utolsó mondatot elég halkan mondtam.

-Nincsmit.-vetette oda a barna göndör hajú,zöld szemű fiú.-Ne haragudj! Elfelejtettem bemutatkozni! A nevem Harry Styles.-nyújtotta oda a jobb kezét.
-Lola Robb vagyok.-és ezzel viszonoztam a kézfogást.
Még vagy egy órát beszélgettünk,rátértünk az amerikai múltamra,majd észrevettem valamit...
-Úristen!!! Anyu nincs meg!Hol lehet?Mikor vesztettük el!Hogy lehetek ilyen!-szóltam,khm,talán hangosabban a kelleténél. Harry ekkor megfogta a kezem és nyugodtan ezt mondta:
-Nyugi Lola! A mamád,körülbelül fél órával ezelőtt,aztmondta hazamegy,mi meg nyugodtan sétálgassunk.Nem is emlékszel?-kérdezte,egy kis mosollyal az arcán.
-Őszintén? Nem,nem emlékszem.-és visszaviszonoztam s mosolyt.
-És ahhoz mit szólnál,ha beírnád a telefonszámodat a telefonodba,mielőtt engem is elfelejtessz? -kacsintott
-Téged nem foglak elfelejteni,hidd el...-és belepirultam ebbe a mondatba.
-Én sem téged!